A könyv olvasását hosszas várakozás előzte meg, mivel mar hónapokkal a megjelenés előtt érdekesnek és hívogatónak találtam Fábián Janka új könyvének címválasztását. Az elmúlt év megpróbáltatásait követően a téma nem is lehetne aktuálisabb.
A történelem sokszor ismétli önmagát – a megállapítás, ami manapság már az elnyűtt közhelyek táborát erősíti – jutott elsőként eszembe néhány oldal elolvasását követően.
Sorsfordító, kilátástalan, reményvesztett, elgondolkodtató, megosztó jelzők melyek joggal lehetnének úgy a tavalyi, mint a 190 évvel ezelőtt pusztító kolera járvány cégérei.
A 17 éves Gruber Georgina naplóbejegyzésein keresztül ismerhetjük meg az egyén és a társadalom gazdasági és lelki teherbíró képességének próbatételeit az epekórság tombolása idején. A Gruber család szemüvegén keresztül lehetünk szemtanúi az emberek járványra adott első reakciójának, melynek legfőbb hajtómotorja a túlélési ösztön. Az élénk társadalmi életet felváltja a magány és ezzel együtt a befelé fordulás. A kezdeti félelem kiégésbe és a tények higgadt tudomásulvételébe torkollik. Az érzelmi kitörések amplitúdója folyamatosan csökken. A családi kisregény számos ponton párhuzamba állítható a tavalyi év történéseivel. Rádöbbenünk, hogy az évszámot leszámítva szinte minden „változatlan“. A könyvet olvasva megerősítést nyer a polgár és a hatalom viszonyának, a hiteles, érthető, koherens kommunikációnak a fontosságga és a tény, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk minden manipulációval szemben.
A napló olvasása mindenképp egy „aha“ élmény volt. A mostanában egy kissé feledésbe merült, korábban viszont mantraként a fejünkben zsongó szavak – vírustagadó, kuruzsló, határzár, álhírek, karantén – újra kapcsolódási pontra találtak.
A Cholera-napló műfaja eltér Fábián Janka eddigi könyveitől. Gyorsan olvasható, fókuszában nem a betegség részletes és ijesztő leírása, inkább az egyén és a társadalom belső vívódásai és a vészhelyzetre adott válaszreakciói állnak. Hogyan tudjuk napjainkat újra strukturálttá tenni? Mi felett van még irányításunk? Miként tudjuk a félelmünket figyelemeltereléssel valami másba transzformálni? Egy szerelmi szál mentén olyan traumákat hoz felszínre, amelyek sokunk életében talán a mai napig feldolgozatlanul „hevernek“ lelkünk polcain. Ha tetszik, ha nem, innentől kezdve veszteségeink, újratervezéseink, felvett preventív viselkedésmintáink láthatatlan fonalkent kötik össze életünknek ezen szakaszat.
A könyvet nagy valószínűséggel nem fogom újraolvasni és nem is kerül be a top kedvenceim közé. Mindenképpen egy kellemes olvasási élmény, mely megerősítette újra bennem, hogy az életünk nem csak ebből az egyetlen „vészhelyzetből“ áll, törekednünk kell a világot egy másik perspektívából is figyelni és beengedni.
