Vajon törvényszerű, hogy akinek – akarva vagy talán akaratlanul is – de eltér az élete a megszokottól, vagyis a kortársai által „diktált” mintától, az egy idő után lemorzsolódik a közös programokról? Először csak lemarad, majd egyre többször kimarad és végül teljesen elmarad.
„Sorkövetés” nélkül a boldogság valóban csak egy elérhetetlen vágyálom? Rosszindulatú feltételezés vagy kegyetlen valóság?
Dolly Alderton könyve kíméletlen őszinteséggel ír a mai harmincas nők félelmeiről, velük szemben támasztott elvárásokról és a párkeresés útvesztőiről. A borító sugallta könnyed, romantikus könyv helyett egy szókimondó, pikáns öniróniával megfűszerezett gondolatébresztő az online társkeresésről és annak buktatóiról.
Nina a független, sikeres gasztroíró bőrén keresztül tapasztalhatjuk meg napjaink ijesztő és egyben érthetetlen jelenségét a ghost-olást. Folyamatos keresés, találás, remény majd a csontig ható fájdalmas csalódás a nagy Ő mítoszában.
„Mi van, ha az életben minden reményedet és terveidet ennek az egyvalaminek a keresésére teszed fel és aztán csalódni fogsz?”
Talán „problémáink” egy része csupán csak a saját korunk terméke?
Szerelmi életünk botladozásai mégsem írhatók egyedül a technológia számlájára, ugyanis rövid idő alatt a párválasztás teljes kultúrája végleg megváltozott.
Emellett Alderton megható őszinteséggel ír a demencia okozta szomorú és szívszorító útról, melyben Nina édesapja apránként nemcsak a múlt emlékeit, de lassan önmagát is elveszíti.
A könyv olyan élethelyzetek sora, melyek külön-külön vagy akár együtt is fájdalmasan ismerősek lehetnek.
Ajánlom mindenkinek, aki esetleg hasonló cipőben jár(t) vagy aki egyszerűen csak szeretne valami „mait” olvasni. Ha megnevettetni nem is, de elgondolkodtatni biztosan el fog.
Jó olvasást Mindenkinek!
