Füllent, lódít, ferdít, hantázik, nagyot mond, vetít, valótlant állít … a hazugság szinonimáinak végeláthatatlan sora, na de miért és mennyit kamuzunk a hétköznapokban?
Szakértői felmérések szerint tíz perc alatt átlagosan háromszor ferdítjük el a valóságot. Megdöbbentően magas szám, bevallom picit szkeptikus vagyok a kutatás hitelességét illetően.😊De legyen, elhiszem…
Abban azonban szerintem egyetérthetünk, hogy mindannyian voltunk már életünk során elkövetői és elszenvedői is egy-egy „blöffnek”.
„A hazugság egyszerűen az emberi működés része, születésünk után nem sokkal, a beszéd elsajátításával nem sokkal megtanulunk manipulálni.”
Mást látunk, mint amit hallunk és szépen lassan rájövünk, hogy a társas együttélésben sokszor segít, ha nem feltétlenül mindig a szűretlen igazságot adjuk tovább. Persze fontos különbséget tenni az életvitelszerű, notórius hazudozók és az olykor-olykor kegyes célból, védelmi szándékkal elkövetett lódítások között.
Füllentünk, ferdítünk mégis elementáris igény van bennünk arra, hogy higgyünk másoknak. Bizonyos hazugságoknak még akkor is hitelt adunk, mikor már rég bebizonyosodott a hamisságuk. Naivitás, a kritikus gondolkodás totális hiánya vagy tudatos hárítás?
A hazudós egy 13 elbeszélésből álló novelláskötet. Hanták, lódítások és vaskos átverések mesteri elegye. A történetek nincsenek túlbonyolítva. Életszerű, könnyen követhető, szórakoztató elbeszélések. Ajánlom mindenkinek, aki idő szűkében van, mégis szívesen olvasna naponta néhány percet.
Hiszitek vagy sem, tökéletes „esti mese” felnőtteknek.😊