Csak a jó dolgokra figyelj!
Minden rosszban van valami jó!
Minden okkal történik!
Minden fejben dől el!
A boldogság döntés kérdése!
Ha szomorú vagy, az a TE hibád!
Hirtelen belém nyilall egy emlékkép a múltból, amint egy betegség diagnosztizálását követően ülök az orvosi rendelőben és fuldoklom az ilyen és ehhez hasonló toxikus mondatokban. Segítő szándékú, de annál mérgezőbb kijelentések.
Tisztán látom magam előtt, ahogy akkor és ott folyamatosan pörgettem a fejemben, hogy hol van ebben az adott rosszban a jó. Kerestem- kerestem, de végül mégsem találtam és ettől még szarabbul érzetem magam.
Utólag persze már tudom, hogy a „rossznak” van egy időszaka, amikor nem látsz benne semmi jót. A szenvedésből való fejlődés vagy meg sem történik vagy nem pont akkor, amikor a probléma legmélyebb bugyrában vagy.
A napjainkban gyakran emlegetett pozitív gondolkodás – avagy a fájdalmat, negatív érzést letagadó hozzáállás az élethez – térhódítása „bámulatos”. A könyvesboltok polcai roskadoznak az önsegítő könyvektől, melyek azt ígérik, segítenek, sőt megtanítják, hogyan legyünk boldogok, pozitívak és sikeresek.
ÍGY KELL BOLDOGNAK LENNED!
Egy megfoghatatlan feladat, melynek elérése nem mérhető.
HISZEN MIKOR VAGYOK BOLDOG?
Mindebből arra következtethetnénk, hogy ezek a módszerek, ha nem is használnak, legalább nem ártanak.
Sajnos azonban bizonyított, hogy a sérülések tudatos elnyomása, elfojtása csak tovább növeli a traumatizáltságot, ami aztán hatással lesz életünk minden területére. (kapcsolatainkra, stresszkezelésünkre, érzéseinkre…) Egy szorongásspirál, ami fogva tart és nem ereszt.
Végezetül mit üzennék?
Egyszerűen csak adjuk meg a fájdalomnak, ami a fájdalomé és merjünk szomorúnak lenni!
Vigyázzatok Magatokra!
