A könyv, ami egy hétvége erejéig visszarepített a 80-as évek Magyarországára, abba a korba, amikor mindannyiunk konyhájában a SOKOL rádió szólt, amikor az ország egyik legnagyobb, legmodernebb áruháza a SKÁLA volt, amikor a megrendelt autóra még éveket kellett várni, amikor mindenki Fecske cigarettát szívott, amikor, amikor, amikor…mindezt persze napestig sorolhatnám.
A Vera olvasása egy olyan nosztalgia, múltidézés, mely tökéletes szinte mesteri részletességgel fest le egy korképet a Kádár korszakról.
Egy pillanatra újra gyerekként, ünneplő ruhában álltam az általános iskola évnyitóján és József Attila idézetén töprengtem: „ Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy csillag megy az égen, úgy érdemes!” A gyötrelmesen hosszú igazgatói köszöntő alatt találgattam vajon ki nyeri el az idei év végén a jó tanuló- jó sportoló díjat. Az autóban hazafelé a rádióban játszott „Gyöngyhajú lányt” dúdoltam. Egyszerre minden emléknek jól kirajzolódott „körvonala” lett, éreztem az illatokat láttam mások gesztusait.
Grecsó „időgépében” ismerhetjük meg történetünk főhősnőjét Tátrai Verát, a tízéves diáklányt, aki szeretetben, békességben éli szüleivel mindennapjait Szegeden. Az idilli állapot azonban egyik pillanatról a másikra megváltozik és az olvasó kusza családi hálójában találja magát. A könyv elsőre talán ifjúsági regényként hat, ennél azonban sokkal mélyebb a mondanivalója. Az első szerelem, a barátság törékenysége, az iskolai kirekesztettség mellett a nemi és nemzeti identitás és a transzgenerációs traumák is felszínre kerülnek. A mű keretéül szolgáló történések sora, kiváló iskolapélda arra, hogy életünk bármikor egy nem várt fordulatot vehet és gyökerestől megváltozhat. Hiába szeretnénk, hogy minden maradjon „éppen úgy mint azelőtt”, ez többé már nem lehetséges.
Az itt feltörő érzések és a néhány hónapja Kepes Andrástól olvasottak egyszerre összekapcsolódtak miszerint „Nem a tárgyak a múlt igazi nyomatai!...életünk legfontosabb eseményei értelmezhető képpé állnak össze, akár egy kirakójátékban. Csak a lényeg marad meg, a felesleges dolgok kihullanak…”
Grecsótól eddig ez volt az első könyvem és bevallom a Verával elég magasra tette a lécet. Miután kiolvastam maradt bennem egyfajta hiányérzet. És pontosan ettől jó egy könyv. Ha az író hagy egyfajta olvasói szabadságot abban, hogy hogyan is ér véget a történet. Elgondolkodtat, foglalkoztat és további verziók kitalálására sarkall.
