Sarah Domogala - Levelek a férjemnek, meg a szeretőjének

A könyv teljesen véletlenül egy libris beszerző körutamon került a kezembe. Szerettem volna valamivel „meglepni“ magam, konkrét elképzelések nélkül. Tipikus esete az impulzusvásárlásnak, egyszerűen hagyod, hogy a „bolt irányítson“. Ahogy bolyongtam a polcok között egyszer csak megakadt a szemem ennek a könyvnek címén és előtört belőlem a kíváncsi énem.

Évezredek óta keressük a szerelem titkát és pontosan ugyanennyi ideje küzdünk párkapcsolati problémákkal. A téma örökérvényű és sokszor úgy érzem, hogy kimeríthetetlen táptalajul szolgál további művek születéséhez míg világ a világ.

Levelek a férjemnek, meg a szeretőjének

Az iskolában tanultuk a social media-ban nap mint nap hallhatjuk, tapasztalhatjuk a címválasztás fontosságát. Informáljon, csalogasson, lehetőség szerint legyen rövid, szórakoztató, „fülbemászó“. Ma szinte mindennek ez az alfája és omegája. Ahogy egy jól, ötletesen megválasztott cím képes eladni, sikerre vinni egy rosszul megírt könyvet, ugyanúgy egy gyenge címválasztás akár bukásra is predesztinálhat egy briliáns művet.

Sarah Domogala könyvének egy része egyfajta romantikus, mámoros álom az idilli párkapcsolatról. A könyv ezen oldalait olvasva megerősíti bennünk a nagy Ő mítoszának, a másik felünk létezésének meglétét. Elsöprő, szenvedélyes, mindent felülíró szerelem, felfelé ívelő karrier, idilli élet a francia Pireneusokban, 2 csodálatos gyermek és itt akár a történet véget is érhetne a mesékből jól ismert „boldogan éltek amíg meg nem haltak“ lezárással. „A mesék azonban ott végződnek, ahol a közös élet a valóságban a kezdetét veszi.“ Szürke hétköznapok, sokat dolgozó férj, munkahelyi stressz, az életét csak és kizárólag a családjának szentelő háziasszony, egyre kevesebb együtt töltött minőségi idő…és végül a bizonyosság, hogy a kapcsolatba egy harmadik fél lépett. Önmarcangolás, kételyek, teljes bizalomvesztés és a zsigereinkig ható fájdalmas kérdések végeláthatatlan sora: Menteni a menthetőt vagy emelt fővel távozni? Hibáztatni a másikat vagy önvizsgálatot tartani? Gyógyítani a kapcsolatot vagy elsőként azonosítani saját sérüléseink természetét? Nyíltan vállalni vagy titkolni?

Majd hosszú- hosszú gyötrődés után egyszeriben kitisztul a kép, megszabadulunk a hamis példaképek fogságából és rájövünk, hogy a szerelem természetét korlátozni, egyfajta sablonba erőltetni nem lehet.

„ Abban a pillanatban, amikor már nem akarom megszabni, mi hogyan történjen…..a rám nehezedő nyomás elillan.“

A könyv összességében számomra sajnos egy csalódás volt. A 60.oldal után – ezt felírtam, ezért tudom ennyire pontosan – egy olyan spirituális világot nyit meg, ami személyiségemtől nagyon távol áll. Szertartások sámánokkal, behatolás a földbe, utazás a túlvilágba, szavak nélküli párbeszéd a fénnyel. Érdeklődés és megfelelő tudás hiányában engem ezen a ponton az írónő elveszített. Emellett a párkapcsolati vonatkozású részek is vontatottá, unalmassá váltak. Visszautalva a fentebb írtakra ,ennél a könyvnél sajnos a csalogató cím egy viszonylag gyenge művet takar.