„Lámpással keresem magam odakint.” (Emily Dickinson)
Biztosan voltatok már ti is úgy, hogy az élet hozta akadályokat egy kicsit nehezebben vettétek. Egy negatív hullám feltorlódott problémákkal, melyek - jobb esetben csak időszakosan de- megnehezítik mindennapjainkat. Természetük és mértékük persze sokrétű lehet. Külön – külön és együtt is egy idő után olyan nehezékké tudnak válni, melyeket egy darabig hősiesen cipelünk majd megcsömörlötten -„időt kérve” -megállunk és megoldások után „fohászkodunk”.
Ebben az érzelmileg labilis helyzetben, vágyunk egy olyan regényre, ami kedves, bájos, de legfőképp a cselekmény végkifejletét tekintve kiszámítható. Az életünkből pillanatnyilag hiányzó „rendet” végül ideiglenesen a könyvben találjuk meg.
Stacey Halls új könyve nem egy pörgős, váratlan fordulatokkal tarkított regény. Hangulatát tekintve talán melankolikus, mégis a sorok között végtelen nyugalmat és pozitív végkifejletet sugall. Olvasás közben – a minden jóra fordul- végig ott motoszkál a tudatalattinkban. Bája a kidolgozottságában és a meseszerű fantáziával átszőtt cselekményében rejlik. Az érzékletes leírásokon keresztül megelevenedik előttünk a 18. századi London, érezhetjük az ott terjengő „illatokat”, részesei lehetünk a pezsgő társadalmi életnek.
2 nő, 1 gyermek és egy titok.
Elsőként Besst ismerhetjük meg, amint életének az egyik legnehezebb döntésére kényszerül. A garnélaárus leányanya újszülött csecsemőjét – pénz és megfelelő támogatás hiányában- a lelencházba adja, mindezzel egy jobb és biztonságosabb jövőt remélve Clarának.
Történetünk másik női szerepelője Alexandra a megözvegyült, jómódú és szélsőséges fóbiákkal küzdő londoni nagypolgár, aki férje halála után egy sorsfordító döntést hoz. Az önszántából háza „börtönében” élő magányos anya szolgálói segítségével próbál a mindennapokban helyt állni. Fellángoló pszichés problémái miatt – régi családi jóbarát tanácsára- pesztrát fogad lánya mellé. Mindez egy olyan cselekményláncolatot idéz elő, melynek következményei mindenki életére hatással lesznek.
A kettőjük közti különbségek (kor, anyagi háttér, személyiség) mellett a közös nevező az anyaság és az ezzel járó morális kérdések. A történet előrehaladtával egyre szövevényesebb módon összekapcsolódik az életük.
Végül lemondások és önfeláldozások árán eljutunk egy olyan befejezéshez, mely női szereplőink fejlődéstörténete nélkül nem sikerülhetett volna.
A történet beváltott minden hozzá fűzött reményemet. Témájában, kidolgozottságában, hosszában egy nagyon kellemes élményként maradt meg bennem. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a meseszerű befejezéseket.
